Reggel bringázás után az irodaház öltözőjében kicsúszott a kezemből az iPhone. Nem először tett ilyet, de most szerencsétlenül és kőre esett, szilánkosra törte a kijelzőjét. Hogy Steve Jobs örüljön, és nekem iszonyú pénzeket kelljen javíttatásra vagy új készülék vásárlására költenem. Fejet hajtottam a helyzet előtt, elvégre olyan van, hogy kiesik valami a kezünkből, eltörik és drága lesz a pótlás.De azért aláaknázta a napomat az eset. Vigyem a témobilhoz, hogy megmaradjon a garancia? Egészen biztosan többféle igazolást kellene felmutatnom, többször órákig sorbanállnom rendíthetetlenül mosolygó robotasszonyok sorfala közt, majd kifizetni a készülék árának felét, egy annyira pimaszul magas összeget, ami csak autószerelőkhöz mérhető mértékben durrogtatja el az agyamat. Vagy vigyem egy nevesincs mobilszervízbe? Ott eleve nem vállalják, mert ezt a témobilhoz kell vinni, de ha mégis, ki tudja, milyen “első tulajdonostól, nem dohányzó, garázsban tartott” dzsunka kijelzőklónt sóznak rám iszonyú flegma szerelőcsávók vagy a mályvazakós főnökük még mindig szívbaljós áron, rosszul beszerelve, “tyű, hát ez itt kimaradt, no de akkor nem is kell az oda”. Vagy higgyek a Vaterán az “ócsóért helyben cserélem” hirdetésnek?

Nem. Emlékezzek, mit írt a témában Plastik Józsi. Hogy van egy srác, aki már-már kedvtelésből szerelgeti az Apple termékeket, mindent meg tud oldani, amit a márkaszervízek kéccázé’ se, mindenki csak legjobbakat mesél róla. Nézzek rá a honlapjára, aminek már a címe (Dr. iPod) is iróniáról és stílusérzékről tesz tanúbizonyságot, s a blog arról is meggyőz, ő az én emberem, vele megértjük egymást és az egész javítási hercehurca egy kolosszális udvariaskodásgálaként marad majd emlék. Megnézem még a Facebook csoportját, amiről kiderül, hogy szemérmetlenül fiatal fixis bringással állunk szemben, és már tárcsázok is.

Munka után útba estem és kijelzője is volt raktáron (a hátizsákjában), így még aznap, a kávézó teraszán, négy perc alatt úgy megjavította a szifon törött kijelzőjét, hogy alig tudtuk átbeszélni a Critical Masst meg a futártáskák előnyeit. Az ár a vaterás hirdetőével volt egy súlycsoportban, de micsoda különbség, hogy a honlap, a blog és az őt ajánló ismerőseim már-már haverommá tették Andrást, mielőtt egyáltalán megkerestem volna a törött iPhone-ommal.

Reggel még azt vizionáltam a szilánkos telefont simogatva, hogy tíz nap múlva, amit a régi és ellenszenves telefonommal és egy ostobán lekezelő ügyfélszolgálattal vívtam végig, visszakapom a szifont egy vastagabb minimálbérért cserébe. Estére kivirultam, holnap emlékezni is csak a szépre fogok. Ez itt az internet hatalmas ereje, jónapotkívánok.