pohly.hu : ikerház

Bora, Tamara, Anetta, Feri és Mati kalandjai

Családkép

Reggel az ágyban. Átjönnek, közénk fekszenek, csacsognak. 6.49-kor változatos történetekkel szórakoztatják a nagyérdeműt:

- Anya, képzeld, van az iskolásoknak is Tappancs, és most van hozzá egy lámpa, amivel, ha rávilágítasz a papírra, akkor nem csak a papírt látod, hanem … trattarattarata … és a Jucsó néni megmutatta nekünk, és tudod, miért mutatta meg nekünk a Jucsó néni… trattarattatrattata … de csak azokon a lapokon látni, ahol pöttyös labda van …

Aztán ahogy köztünk fekszenek a takaró alatt, hogy mindenkinek csak a filces kis feje látszik ki, Bora képpé formálja a benne lévő érzéseket:

- Anya és Apa, ti vagytok a gyümölcs, és benne mi a kis mag.

Nyaralás harmadik felvonás

Végül sikerült két hetet eltölteni Surányban, összesen kettő és fél betegséggel. Volt két kétnapos láz fejenként, meg egyszer Taminak begyulladt a szeme, amivel lerohantunk az ügyeletre, fel is írták a szemcseppet, amit viszont az egész Szigeten nem tudtam kiváltani, mivel szombat este volt, és az egész gyönyörű Szentendrei-szigeten nincs egy darab ügyeletes gyógyszertár sem. Viszont van ügyelet. Amit ott felírnak, azzal lehet Szentendrére rohanni az ügyeletes gyógyszertárba. Másnap reggel lementem érte.

Voltunk Irány Surány fesztiválon Takács Tamás koncerten. Megtanulták, hogyan kell csápolni, mit jelent a frontember, valamint a Pocsolyába léptem című/kezdetű/lényegű nagysikerűt. Egész hazaúton azt mondogatták, hogy ez volt életük legjobb fesztiválja, és hogy életükben még nem voltak ilyen jó koncerten. Ez az eddigi bulizási szokásaikat tekintve elég meglapozott kijelentésnek tűnt. Lovagoltak, úsztak, barátkoztak, kavicsot festettünk, futóversenyeztünk, kenyeret sütöttünk, tűzijátékot néztünk, sétáltunk, tüzet gyújtottunk, csillagokat néztünk, gyertyáztunk, olvastunk, társasoztunk, barátok jöttek, barátokhoz mentünk, családi dszemböriztünk, minden nap aludtak délután két órát, valamint reggel fél kilencig, szóval áradhatott volna a csí, mint a kurvaanyja, de nem.

Borika egyre rosszabb köröket futott.  Befeszült mindenen, amin egy ötéves befeszülni képes. Mit kér reggelire? Nem tudja, de azt nem. Azt meg még biztosabb, hogy nem. Na azt meg már tuti biztos, hogy soha. Na jó, lekváros kalácsot rászeletelt uborkával, de miért nincs a teában szívószál? És én akarom belenyomni a macimézet a teába, de most meg ihatatlan lett, mert túl mézes, ez így nem jóóóó! Már fekszik a földön, ordít. Azonnal menjünk fürdeni a tóba. De nagyon hideg, ez kibííírhatatlan, Gyere menjünk ki a napra, megmelegszünk, neeeeem, én fürdeni akarok. Tudom, de fázol, gyere menjünk ki. Neeeeem! Én fürdeni akarok, de nem ilyen hideg vízben, azonnal legyen meleg a tó vize. Oké. Miért néz minket tizenkét másik békés család olyan lehangoló képpel? Jaj, gyere ugráljunk a vízben. Neeeem, én azt akarom, hogy ne fázzak. Nézd, ez itt a rajt, az meg a cél, innen futtok, oda érkeztek. Ügyes vagy te nyertél (pedig nem), most vissza, ez lesz a rajtvonal, és a másik a cél. Neeeeem! Ez nem a rajt. De hogy visszafelé, is lehessen versenyezni. Neeeem! Már a földön, visít kapálózik, ordít, ez nem a rajt, nem megyek, nem akarom, neeem. Nézd, milyen szép kavicsot festettél! Nem, nem szép csúúúnya!!! Csúúúúnya! Fekszik, visít, ez csúnya, te festesz szépet, az enyém csúnya. Nem, amikor én ötéves voltam, nem tudtam ilyen szépet festeni, most már nagy vagyok, sokat gyakoroltam. Nem akarok festeni. Oké. De akaroook! Fekszik, ordít. És így tovább.

Ferivel fontuk a hajunkat szálanként. Őszültünk tincsenként. Téptük csomókban. Türelmesek voltunk, magyaráztunk, viccelődtünk, nyugtattunk, ordítottunk. Felváltva. Bora  minden lapot kijátszott, minden lapot all in-re tett meg. Aztán egy nap eljött két barátunk. Borika egész nap műsorozott, egész nap figyelmet követelt. Este a vacsoránál, Csilla megjegyezte, ha Bora nem hiperaktív, akkor az egész világ be van nyugtatózva. Borika erre megszólalt nagyon nyugodtan, nagyon csöndesen: egy kicsit túlpörögtem magam, tényleg. Ezt hogy érted? Hát túljátszom magam. Úgy.

Így vagyunk. Van önreflexió. Ez azért mélyen megnyugtat. Majd biztos lesz önuralom is.

(Zárójelben Tamara is érdemel egy megjegyzést: minden oké, Tamika, így tovább!)

Anya ralás

Just for the records.

Az első nyaralásunkról a Duna közepéről kellett visszafordulni. Épp Szigetmonstornál mentünk át a komppal, amikor a dokibácsink felhívott. Hívták a laborból, hogy Tamarának annyira rosszak a májenzimei, hogy akárhol is vagyunk, azonnal induljunk a László kórházba. Valami olyasmi merült fel, hogy májgyulladása van. Kiraktam Borát és nagyit a nyaralóban, Tamival visszafordultunk, és a kórházig nekem gyomorgörcsöm volt, Tami pedig öregasszonyosan sóhajtozott: jaj, most mehetek a kórházba, ahelyett, hogy vidáman nyaralnék, hjaj, ez életem legszomorúbb délutánja, hjaj most nem fürödhetek vidáman a Dunában, hanem vért fognak venni tőlem és így tovább. Szóval a nyár első nyaralását a László kórházban kezdtük, ahol azonnal kiderült, hogy Tamarának mononucleósisa van. Amit egy vírus okoz, viszonylag gyakori, nyállal terjed, kezelése nincs, magától elmúlik, figyelni kell a gyereket, meg hagyni sokat pihenni. A májértékei hónapok múlva jönnek rendbe, addig jobb, ha nem kap semmi gyógyszert, valamint leszokik az alkoholról. Leszokott. Gyógyszert nem kap. Minden ebéd után alszik két (!!) órát. Amúgy kutya baja, kicsit fogyott. (A laborba azért mentünk, mert előzőleg egy hétig folyamatosan hőemelkedése volt, és ödémás volt a szeme. Surányba meg azért, mert aznap pont el is múlt  a hőemelkedés, és a szeme is javult.) Nagy tanulsága az ügynek, hogy ha a saját lábadon mész a laboreredményedért, nagy bajod nem lehet. Kiderült, hogy ha a labor nagy furcsaságot lát, nem rest felhívni a beküldő orvost.

A nyár második nyaralását szintén a Dunára terveztük (igen mindhárman Dunamásiások vagyunk, vannak a Balatonmániások, de mi a Dunát szeretjük. Vannak, akik a családból csak egyszerűen Dunikának hívják, de nem árulom el, kik azok.) Vízitúra a Dunán gyerekekkel, barátokkal, azok gyerekeivel. Csillagtúra, nem kell minden este sártat verni, evezünk néhány órát, tüzezünk, bográcsozunk, este a tábortűznél a gyerekek az ölünkben alszanak el, mi boldogan fröccsözünk már délelőtt tízkor, a gyerekeket nem is látjuk, mert más gyerekek seggébe bújva töltik a napot. Volt a terv. Aztán az első este mindkét gyereknek fájni kezdett a hasa. Az éjszakát végignyögték és kalimpálták, Borika reggel a tábor közepén nődögélő bokor aljára hányta az előző napot, majd belázasodott, és kidőlt. Egész nap ide-oda feküdt, itt-ott hányt. Este összepakoltunk. Hazajöttünk.

Na, így nyaralunk mi, csináljátok utánunk, ha meritek!

Anya sörrel és beteg gyerekkel:

dunasziget-evezes2.jpg

Írom, amit mondanak

- Anya, ha az ember meghal, akkor is megmarad a tetoválás a bőrén?
- Igen. Miért mit gondolsz, mi történik az ember bőrével a halála után?
- Sajnos csak az egyiptomiaknál tudom, hogy ott betekerik.

Épp a dunaharaszti bányatóban fürödtünk Borával, ott jött szembe egy tetovált ember, és nem kezdtem bele, hogy mi is történik valójában az ember bőrével a halála után, de elgondolkodtatott, hogy azt elmeséljük, hogy a több ezer éves hullákkal mi a helyzet, de hogy mondjuk mi történik a halál után, ha nincs rítus és mítosz, akkor nincs mit mesélnünk.

- Anya, azt hallottam a főzősrádióban (Klubrádió), hogy kipusztul a világ. De én nem akarok kipusztulni! Most akkor mi lesz??
- Nem jól figyeltél, azt mondták, hogy a tengerek élővilága fog kipusztulni, ha ilyen nagy mértékben halásszák ki belőle a halakat.
- Miért halásszák ki belőle?
- Mert az egy fontos ételünk, nagyon sok halat eszünk. Úgy értem nem mi, hanem a tenger mellett élő emberek.
- És akkor holnaptól már mi sem ehetünk halrudacskát?
- Nem tudom, nem hinném, hogy a halrudacskák miatt pusztul ki a tengerek élővilága, de az is hozzájárul.
- De akkor most ehetünk vagy nem?
- Ehettek, majd szólok ha már nagy baj van a halakkal meg a tengerrel, oké?

- Találtunk egy időgépet.
- Milyen volt?
- Gömbölyű.
- És mit kellett csinálni vele?
- Etetni a tenyerünkből.
- És mi volt a tenyeretekben?
- Hát az idő, így belefogtam ni, és megetettem vele.

Plusz egy Feritől:

- Apa, mi volt az a papír, amit a kompon adtak neked?
- Jegy. Ezzel igazolják, hogy fizettünk a kompozásért
(később) - Apa, van kék arany?
- Kék nincs, csak sárga, de például van fehér is. Nézd, ez a gyűrű a kezemen, ez is fehérarany.
- Ez milyen gyűrű?
- Jegygyűrű. Ilyet adnak egymásnak azok, akik össze akarnak házasodni. Mi ezt adtuk anyával egymásnak.
- Akkor neked nem is kellett volna fizetned a kompon. Van jegygyűrűd.

Mindent elmond…

 pict7548.jpg

… ez a kép róluk. A viszonyukról, a szeretetükről, ahogy Tami átöleli, és Borára néz, Bora pedig bohóckodik neki. Össze vannak nőve minden mozdulatukban, gesztusukban. Tamara az engedékenyebb, a gondoskodóbb, Bora a hisztisebb, a bohócabb. Ha nem látják egymást kétségbeesnek. Szeretem a fényt Tami vállán és nyakán, és ahogy a gömbölyű vállakról lecsúszik a pánt. Legbelül mindig így látom őket.

Lepetye rovat

- Istennek karateruhája van. Csak nincs hozzá öve. - Bora
- Nem, nincs is Isten! - Tamara
- Honnan tudod, Tami?
- Mert nem látom sehol.
- Hát azért nem látod, mert felhőalakja van!

Kár hogy nem kérdeztem rá, hogy Bora képzeletében hogyan hordja a felhőalakú Isten a karateruhát.

suranyban1.JPG

Félreértés

Tegnap láttunk két szerzetest az út mellett. Tamara felkiáltott - Cápa! Micsoda?! - kérdeztem. Hát a férfi apáca, az nem a cápa?

Fényterápia

Tamara köhög. Több éve. Elkezdi októberben a hurutos köhögést, ezt nyomja kisebb-nagyobb megszakításokkal áprilisig, amikor megérkezik az allergiaszezon, amitől szintén furcsa ingerköhögése támad. (Allergiás a fűre, kerti gyomra meg a parlagfűre) Nem egy helyre vittem már ezzel a köhögéssel. Heim Pálban ránk sem hederítettek, szó szerint rá sem nézett a gyerekre Farkas doktornő. Körülbelül azt javasolta, vigyem a fülészetre. Ott már előzőleg jártunk, és onnan küldtek minket a pulmonológiára. Annyit tudott megállapítani, hogy nem tudja, miért köhög Tamara. A dokibácsink ezután elintézte, hogy a Budai Gyerekkórház pulmonológiájára mehessünk, hátha legalább egy légzésfunkciót csinálnak. Csináltak. Jó lett. Tamara nem asztmás. De viszont köhög. Ezért a doktornő kikérdezett alaposan.  Ekcéma, allergia, hörghurut, köhögés, állandó felsőlégúti panaszok, és még futószemölcs is? Na ez volt az a pont, ahol azt mondta, hogy Sensolite fényterápia. Még soha nem hallottam róla. Lementünk a fényterápiás szobába, hogy időpontot kérjünk. Épp volt szabad hely, mert valaki nem jött. Egy anyuka várakozott ott a kislányával, és amikor beült a kislány a fénybe, az anyuka javasolta, hogy tegyem mellé nyugodtan Tamarát, elférnek bőven. Amíg ücsörögtek a lámpák alatt kérdeztem az anyukát, hogy mi a tapasztalata. Jó anyukát fogtunk ki. Kiderült, hogy 200. alkalommal vannak itt, a kislánynak agydaganata volt, a második kemót már a fénnyel együtt csinálták végig, és az anyuka szerint ez egy csodagép. Az ő kislánya tökéletesen felépült. Annyira jó hatással van az immunrendszerre, hogy a második kemó alatt már egyszer sem volt rosszul, hirtelen nagyon jók lettek az eredményei, meggyógyult, nem beteg, jól van. Ez egyébként látható is volt. Hazajöttünk, utánaolvastam. Tényleg ezt írják, mondják, igazolják a kutatások. Itt van egy film róla. Aki ismeri a Bioptron lámpa hatását, annak nem kell magyarázni. Ebben a gépben 1000 darab Bioptron lámpa van. Leginkább igazolt hatása ekcéma, allergia, asztma, bronchitis, futószemölcs esetén van. Felnőtteknél ízületi panaszok esetén. Mindezt immunerősítő és sejtregeneráló alapon.
Azóta viszem mindkettőt. Nem mondom, hogy nincs jobb szórakozásunk, mint Budára átcammogni hetente háromszor, de meglátjuk… még az is lehet, hogy használ.
Így néz ki Bora és Tamara fényben:

20120529twinsinlight1.jpg

Bora beszél

Bora lassabban beszél, mint Tamara, néhány hangot nem ejt helyesen (l, r), és emiatt a rettenthetetlen ikerversenyben sokszor csak sikítással, visítással, hisztivel éri el, hogy néha ő mondhassa el a nagy híreket. Valójában megfigyeltem, hogy nem a hangtévesztés vagy a lassúság az ő igazi kerékkötője. Hanem az, hogy  képekben beszél. Tamara egyenes, közvetlen, gyors beszédstílusa mellett nem csoda, ha ő néha lemarad.

Ma reggel az autóban megkérdeztem tőle, hogy kér-e még ivójoghurtot. Azt válaszolta: - Én már a sós ropogósról álmodozok.

Valamelyik nap felvettem egy zöld buggyos nadrágot és egy zöld pöttyös pólót. Meglátott, és belekezdett egy rövid mesébe. “Volt egyszer egy anyuska. Nagyon szerette a gyerekeit. A gyerekei is nagyon szerették őt. Egyszer borsónak öltözött. Itt a vége.”

Persze Tamara is használja a mesékből megismert szófordulatokat:
- Tami, nem adok több rágót.
- Anya, akkor bitófára ítéllek!

Rákszülés

- Anya, a Hanna anyukája rákszülésre (!) megy. A Hanna mondta. Elmondod nekünk, hogy az micsoda?
Elmondom nekik.
Bora végül levonja a következtetést: - ha nagy leszek, mindig el fogok menni rákszűrésre, mert nem akarom, hogy összecsomósodjak, és a végén egy nagy búb jöjjön ki a számon!

« Korábbi bejegyzések  

Címkék

No tags were found that match the criteria given.

Videók

 

Múló idő

Ikrek születése óta:
10 év és 1 nap

Esküvőnk óta:
10 év, 2 hónap, 3 hét és 3 nap